Hatékony hanganyag!
Hallgass bele
Iratkozz fel:
Írva is, amiről beszéltünk
Miről fog szólni ez az epizód?
Nem tudsz priorizálni? Nem ez a baj
Van egy gyakorlat, amit érdemes elvégezned magadon. Képzeld el, hogy holnapután reggel nyolckor indul a géped két hétre a Seychelle-szigetekre. Nincs wifi, nem oldod meg okosba, kiszakadsz az itteni téridőből.
Mi történik a holnapi napoddal? Eltűnnek az időrablók. Pontosan tudod, mi fér bele és mi nem. Egy óra alatt eldöntesz olyan dolgokat, amiken hetek óta tétovázol.
Tehát tudsz priorizálni. Limpár Imre pszichológus szerint a legtöbb ember tud — csak nincs elég erős motivációs bázisa, amihez viszonyíthatná a döntéseit. Nem a képesség hiányzik, hanem a tét.
Ez az egész beszélgetés alaptétele: az időgazdálkodás nem szervezéstechnika. Ha az időddel foglalkozol, valójában az életeddel foglalkozol.
Kinek szól ez a beszélgetés
Neked szól, ha az életed inkább történik, mint alakul. Ha ismerős a mókuskerék, a lopott fél óra, a vasárnap esti pánik a hétfőtől. Ha már próbáltál rendszert építeni, és összeomlott.
Nem gyors megoldást kapsz. Kapsz viszont egy pontos képet arról, mi tartja fenn a jelenlegi állapotot, és néhány gyakorlatot, amit ma el tudsz kezdeni.
Ismerd meg a vendégünket:
Limpár Imre
Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus. Az önismeret, az időgazdálkodás pszichológiája és a tartós változás feltételei állnak a munkája középpontjában — nem a felszínes receptek, hanem az őket mozgató belső folyamatok, szokások és motivációk.
Egyéni konzultációkat és céges workshopokat tart. Nem szervezetfejlesztőként megy be egy céghez, hanem az egyén felvértezéséért. Direkt tanácsot elvből nem ad: a palettát kínálja, a döntést a másikra hagyja. Ahogy fogalmaz, az a jó a felnőttségben, hogy lehet választani.
Az időhiányt nagyrészt te gyártod
Az időhiány mint fogalom sántít. Az idő mennyisége fix és véges, mégis folyamatosan az az érzésünk, hogy nincs belőle elég.
Van erre egy jó kép. A régiek pontosan tudták, mivel van dolguk és mivel nincs. Nem mentek el a szomszéd faluba, mert nem volt ott dolguk. Ma viszont ott a FOMO: azt is kell, azt is kell, és úgy gyűjtögetünk, mint a hörcsögök.
Elmész Korfura, és lövöd az ezer képet. Mikor fogod végignézni? A 24-es filmtekercs korában minden kockát háromszor gondoltál át — és pont ezért voltak fontosabbak azok a képek.
Egy dolgot viszont ne vezess le ebből. Azt, hogy „mindenkinek arra van ideje, amire akar”. Ez nem igaz. A tudattalan egy nehézsúlyú bokszoló, és nagyon sokszor nem szervezési kérdés, hogy miért halogatsz.
Önismeret vagy az önismeret érzete
Itt van a beszélgetés legkeményebb megállapítása. A legtöbb ember nem önismeretre vágyik, hanem az önismeret érzetére.
A kettő nem ugyanaz. Olyan, mint a különbség a környezetvédelem és a környezetvédelem érzete között. Járok egy csoportba, voltam már szakembernél, olvastam a könyvet — és közben nincs mögötte érdemi belső munka.
„a legtöbb ember nem önismeretre vágyik, hanem az önismeret érzetére, és a kettő nagyon nem ugyanaz”
Ehhez tartozik a szenvedésnyomás fogalma. Ha valaki nem változtat, az azt jelenti, hogy még nem fáj eléggé. Nem lehet megtanulni akarni a változást — az akarás akkor jön el, amikor a jelenlegi állapot ára már magasabb, mint a változásé.
Ebből következik a szakmai főszabály is: sose legyél motiváltabb, mint a kliensed. Elsőre kegyetlenül hangzik, de ez tartja meg a másik ember felelősségét a saját életéért.
Szeretnél egészségesebben élni, tenni azért, hogy hosszú és tartalmas életed legyen?
Akkor látogasd meg a Living Foods oldalát és használd a thelongstory kupont a kosárban, hogy kapj 15% exkluzív kedvezményt!
A Living Foods a The Long Story Podcast hivatalos támogatója!
A változás lassú, és ezt senki nem szereti hallani
Egy egyetemi szak elvégzése öt-hat év. A saját pszichés működésünk ennél bonyolultabb. Akkor miért várjuk, hogy egy hétvége alatt rendbe jöjjön?
Limpár Imre becslése kijózanító. A tízes önbizalom-skálán egy skálapont elmozdulás nagyjából egy év önismereti munka. Aki egy hétvégés tréningen ígéri az életed megváltoztatását, attól érdemes messzire menekülni.
A másik gyakori tévhit, hogy a változás pontszerű. Nem az. Folyamatszerű, csak pontszerűnek tűnik — az utolsó dominó ledőlése előtt már rengeteg dominónak el kellett dőlnie.
És van egy ára is, amiről ritkán beszélünk: a változás emberveszteséggel jár. Azt hisszük, megváltozunk, és a szociális hálónk marad ugyanaz. Nem marad. A környezet nem tűri jól, ha valaki elkezd karakánabb lenni.
Négy A4-es lap: amit egyedül is meg tudsz csinálni
Nem kell rögtön szakemberhez menned. Ha azt érzed, hogy dolgod van magaddal, kezdheted egyedül is. Vegyél elő papírt és tollat, és dedikálj rá heti fix időt — akár csak fél órát, de legyen a naptáradban.
Négy gyakorlat, ami autodidakta módon is működik:
- Írd meg a tüneted történetét. Ne két oldalban gondolkodj, hanem tízben. Amit keresel: az adaptív–maladaptív váltás. Sok tulajdonságunk azért alakult ki, mert egyszer segített túlélni, és csak később kezdett ártani.
- Hajónaplózz. Figyeld a hétköznapok ismétlődéseit. Miért fogok ki megint ilyen főnököt? Miért esem megint ugyanabba a gödörbe? Az ismétlődések rabjai vagyunk, és azt keressük, ami ismerős.
- Készítsd el a sohadobozod. Listázd ki a „nem tehetem meg, hogy…” mondataidat. Ez egyszerre önismereti munka és ötlettár: eljön a nap, amikor belenézel, és megcsinálsz egyet. Az lesz a pozitív precedens — az apró lelki lenyomat, hogy egyszer másképp is ment.
- Legyen önismereti dobozod. Minden visszajelzés, teszt, teljesítményértékelés, személyiségprofil egy helyre. Azt hisszük, hogy az ilyesmit nem felejtjük el. Elfelejtjük.
Amiért ez nem elég önmagában
Van erre egy pontos kép. A zseblámpa önmagát nem tudja megvilágítani. Az autodidakta munka egy pontig visz — utána jön a vakfolt, ahol kell a külső szem.
És még akkor is érdemes józannak maradni. Popper Péter mondta, hogy az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje: egy szorongó, keveset tudó karakterből az önismeret végén egy szorongó, magáról sokat tudó karakter lesz. A változást nem a felismerés hozza, hanem a korrekciós élmény.
Az elengedés három komponense
Az „elengedés” addig üres szó, amíg szét nem szeded. Három részből áll, és ebből csak kettőt tudsz akaratlagosan befolyásolni.
- Érzés. Ez nem áll akaratlagos kontroll alatt. Ez lesz a következmény, nem a kiindulópont.
- Gondolat. Ezt befolyásolhatod: milyen gondolatokat forgatsz a helyzetről, a másikról, magadról.
- Cselekvés. Ezt is: mit tennél most, ha tényleg elengedted volna?
A párkapcsolati példa a legbeszédesebb. Megsértődsz, tudod, hogy nem ér annyit, mégis mardos. Az érzést nem tudod lekapcsolni. De fel tudod tenni a kérdést: ha tényleg elengedtem volna, most odamennék és megölelném. És ha odamész, lehet, hogy a torkodban lévő keserűség tényleg kisimul.
A megbocsátásra is van egy egyszerű gyakorlat. Írd össze, kinek nem tudtál megbocsátani óvodás korod óta. Három nevet ne hagyj le a listáról: anyát, apát és magadat. Aztán mondd ki hangosan, egyesével. Ahol elakadsz, ott van dolgod.
Legális lustaság és három típusnap
Itt jön a rész, amitől egy időgazdálkodási szakértő népszerűtlen lesz. Nem minden nap kell komfortzónán kívül lenni. A csodák egy része komfortzónán belül van.
A gyakorlati keret, ami vállalkozóknál különösen jól működik, három típusnap:
- Adminisztrációs nap — könyvelés, számlázás, minden, ami a vérünket szívja.
- Pénzhozó nap — a profitot termelő tevékenység.
- Pihenőnap — és ez nem opcionális.
A lényeg: az egyikből nem megyünk át a másikba. Ha szerdán jön a kérés, hogy küldd a számlát, és a szerda nem adminisztrációs nap, akkor hétfőn megy. Nem fertőzöd be vele a tiszta minőségű napot.
„én rengeteget vagyok hajlandó azért dolgozni, hogy időnként lusta lehessek”
Ehhez kapcsolódik a nyugdíjelőzetes fogalma. Ne a „majd ha nyugdíjas leszek” logikában élj, hanem vigyél a hétköznapok ütemébe egy kis színest. Kapcsold ki a telefont egy szerdán. Nem azon múlik, hogy meg tudod-e csinálni — azon, hogy mered-e.
A saját mércéd: mi a siker
A médiában három plusz egy sikerdefiníció dívik: pénz, hatalom, karriercím és lájk. Mind a négy kevés.
Limpár Imre sikerdefiníciója más: siker az, ha olyan életet tudsz élni, amit élni szeretnél. Életstílus, életritmus, életvitel alapon. És ez a siker — szemben a másik néggyel — tervezhető.
Két konkrét eset arról, mit tesz velünk a rossz mérce:
- Egy fiatal feltölti az első YouTube-videóját, és ötszázan nézik meg. Csalódott. Pedig ötszáz ember egy iskolai díszterem — az ELTE bölcsészkarának legnagyobb terme is 475 főre van optimalizálva.
- Egy nyolcadikos fiú elkezd gitározni, aztán megnéz a YouTube-on egy nála négy évvel fiatalabb argentin szupertehetséget, és szögre akasztja a gitárt. Nem lett volna belőle zenész. De lett volna tíz év tábortűz.
Kosztolányi Boldog, szomorú dala erről többet mond, mint a legtöbb önsegítő könyv: van már kenyerem, borom is van. Aki megtanul vágyakozni az után, amije már van, az sokkal többször fogja sikeresnek érezni magát.
A 4P-index
A végén jön a legpontosabb fogalom. Ez ragadja meg a legtöbbet a magyar valóságból. A 4P: pufog, pampog, picsog, panaszkodik. Van hozzá kistestvér is, a 2M: magyarázkodás és mentegetőzés.
Minden családban és minden munkahelyen van legalább egy 4P-mester. De ez nem egyéni rossz szokás. Ez szociális kód: nálunk a kapcsolódás jelentős része a panaszkodáson keresztül működik.
Ezért olyan nehéz kilépni belőle. Aki elkezd kevesebbet panaszkodni, azt gyakran cikizni kezdik érte. És ezért is drága a változás: nemcsak pénzben és időben, hanem emberekben.
Egy mondat, ami nagyn megmarad:
Mérei Ferencet egyszer megkérdezték, mi a hiteles élet titka. A huszadik század egyik legnagyobb magyar fejlődéspszichológusa egyetlen mondatba sűrítette a válaszát
"A hiteles élet titka egyszerű, nem kell mindig jól járni."
Ma mindig jól akarunk járni. Ezért nem vállaljuk a kockázatot, hogy megégetjük magunkat, és ezért kapcsolódunk egyre nehezebben. Pedig a szeretet nagyjából ennyi: odaadod a sérülékenységedet a másiknak, és bízol benne, hogy nem él vele vissza.
