Hatékony hanganyag!
Hallgass bele
Iratkozz fel:
Írva is, amiről beszéltünk
Miről fog szólni ez az epizód?
Sokáig én is abban a hitben éltem, hogy ha lelkiismeretesen kiviszem a szelektív szemetet a kert végébe, és lecserélem a műanyagszatyrot vászontáskára, akkor megteszem a magamét. Közben persze elhúz felettem egy kétszáz fős utasszállító repülőgép, és az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon tényleg ezen múlik?
A modern marketing és a „zöldmosás” (greenwashing) elhitette velünk, hogy a bolygó sorsa az egyéni fogyasztási szokásainkon áll vagy bukik. De ha hajlandóak vagyunk a dolgok mélyére nézni – és a The Long Story legújabb epizódjában pontosan ezt tettük –, kíméletlen, mégis felszabadító igazságokkal kell szembesülnünk.
Az ipari civilizációnk és a megszokott rendszereink – legyenek azok természeti vagy gazdasági folyamatok – soha nem látott kihívások előtt állnak. A végtelen növekedés hajszolása egy véges bolygón a végéhez közeledik. A kérdés már rég nem az, hogyan „mentsük meg a Földet”, hanem az, hogyan építsük fel a saját mentális és fizikai ellenállóképességünket a változásokkal szemben.
Íme a legfontosabb felismerések és lépések, amiket érdemes már ma beépítened a gondolkodásodba, ha nemcsak túlélni, de élni is akarsz a jövőben.
Ismerd meg a vendégünket:
Stumpf-Bíró Balázs
Ismerd meg a hazai Deep Adaptation (Mély Alkalmazkodás) mozgalom elindítóját és a Cassandra Program társalapítóját!
Balázs élete nem mindig a globális válságok és a polikrízis kutatásáról szólt. Hosszú éveken át a magánegészségügyben és az üzleti világban mozgott: Írországban szó szerint egy bőröndből indulva építette fel az ország legnagyobb magánfogászati centrumát. Ám a profit és a végtelen növekedés hajszolása helyett egyre inkább a globális rendszereink törékenysége kezdte el foglalkoztatni.
Miután a 2010-es évek végén találkozott Jem Bendell professzor elhíresült „Deep Adaptation” tanulmányával, gyökeresen megváltoztatta az életét. Hazaköltözött Magyarországra, és elindította a Deep Adaptation Hungary közösséget, amely mára a világ legaktívabb és legnagyobb ilyen nemzeti csoportjává nőtte ki magát.
Balázs nem a világvégét várja, és nem halálváró szektát épít. Épp ellenkezőleg: a legvidámabb és leginkább életigenlő emberek közé tartozik, akik megértették a valóságot.
Munkásságának fókuszában a kíméletlen tisztánlátás és a felkészülés áll. A Cassandra Program keretében, a Holnap után című könyvsorozat elindításával, és a nemzetközi szakértőket Budapestre csábító World Adaptation Forum főszervezőjeként azon dolgozik, hogy felkészítse az egyéneket, a családokat és a vállalatokat az ipari civilizációnk elkerülhetetlen átalakulására.
Szemlélete a realista optimizmuson alapul. Küldetése, hogy a felesleges illúziók és a klímaszorongás elengedésével egy olyan mentális és fizikai ellenállóképességet (rezilienciát) építsünk fel, amivel nemcsak túléljük a változásokat, de képesek leszünk igazán, emberként élni bennük.
1. Felejtsd el a klímaszorongást, és engedd el a bűntudatot!
Tudtad, hogy a „karbonlábnyom” fogalmát a kétezres évek elején a British Petroleum (BP) gigavállalat találta ki? Ez egy zseniális, de cinikus PR-húzás volt, aminek egyetlen célja az volt, hogy a multikról a te válladra helyezze át a lelkiismeret-furdalást.
Nézzünk szembe a számokkal: ha te holnaptól 70 éven át mindenről lemondanál, aminek közvetett vagy közvetlen károsanyag-kibocsátása van, azzal pont annyi gáztól kímélnéd meg a légkört, amennyit a globális energiaszektor egyetlen másodperc alatt a levegőbe pufog.
Ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve dobáljuk el a szemetet az utcán. A tudatos életvitelnek igenis van értelme, mert formálja a gondolkodásunkat és a következő generációt. De ne a bolygó megmentését várd tőle, és főleg: ne emészd magad miatta. Tedd azt, amit helyesnek érzel, de ne vedd a nyakadba az ipari rendszerek felelősségét.
2. Válaszd szét a szükségletet az igénytől (és gyakorold az elengedést)
A fogyasztói társadalom legnagyobb trükkje, hogy az igényeinket (vágyainkat) alapszükségletként adja el nekünk. Úgy érezzük, a legújabb szoftver, a kókusztejes latte vagy az okostelefon nélkül képtelenség létezni. Valójában ezek csak kényelmi függőségek.
A mentális reziliencia – vagy ahogy a témában egyre többször hivatkozunk rá: a mély alkalmazkodás – egyik alappillére az önkéntes elengedés.
- Tedd fel magadnak a kérdést: Valóban szükségem van erre? Biztosan most van rá szükségem?
- A stratégia: Kezdj el önként lemondani azokról a felesleges luxuscikkekről és kényelmi funkciókról, amik valójában nem adnak mélyebb értéket az életedhez.
Ha ma meg tudod inni a hagyományos kávét is a különleges helyett, akkor nem fogsz pánikba esni és idegösszeroppanást kapni, amikor a globális ellátási láncok akadozása miatt az utóbbi már nem lesz elérhető. Készítsd fel a pszichédet a hiányra, még mielőtt a körülmények rákényszerítenének.
Szeretnél egészségesebben élni, tenni azért, hogy hosszú és tartalmas életed legyen?
Akkor látogasd meg a Living Foods oldalát és használd a hlp kupont a kosárban, hogy kapj 15% exkluzív kedvezményt!
A Living Foods a The Long Story Podcast hivatalos támogatója!
3. A legjobb időgazdálkodási szabály: A Tolkien-elv
Bármilyen produktivitási rendszert vagy időmenedzsment appot is használsz, ha leásol az origóig, J.R.R. Tolkien gondolatánál fogsz kikötni:
„Mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott.”
Ez a legkeményebb, de legigazabb felismerés. Bármit is csinálsz éppen – pörgeted a social médiát, meetingelsz, vagy a szeretteiddel vagy –, valójában arról hoztál döntést, hogy kifizetsz az életedből egy-két órát. Abból az egyetlen erőforrásból fizetsz, amiből garantáltan sosem lesz több, csak kevesebb.
Ha ezen a szűrőn keresztül nézed a döntéseidet, a feladataid jó része azonnal értelmét veszti. Nem az a kérdés, hogy „van-e rá időd”, hanem az, hogy hajlandó vagy-e erre áldozni a legdrágább valutádból.
4. Építsd fel a saját "törzsedet"
Amikor a megszokott rendszereink (legyen az az internet, az áramellátás vagy az élelmiszerláncok) megreccsennek, nem a legújabb tech-kütyü fog megmenteni. A túlélés – és a józan ész megőrzésének – kulcsa az emberi hálózat.
A szolidaritás, a helyi kisközösségek és a valódi, mély emberi kapcsolatok a legnagyobb védőhálók, amiket magad köré vonhatsz. Ne a digitális térben, hanem a fizikai valóságban építsd fel azt a mikroközösséget, akikkel a nehéz időkben is számíthattok egymásra.
A realista optimizmus ereje
Nem a vakhit, de nem is a depresszió a megoldás. A Vietnámot megjárt Stockdale tábornok paradoxona pontosan erről szól: Nézz szembe a legbrutálisabb valósággal, de soha ne add fel a hitet, hogy a végén, a magad szintjén helyt tudsz állni. Tanuld meg észrevenni a szépet és a jót a legapróbb dolgokban is, mert ez emel majd át a nehézségeken.
"Ne feltétlenül túlélni akarjunk egy összeomló világot, hanem tanuljunk meg újra felelősséget vállalni a saját döntéseinkért, és igazán élni benne. Teszem, amit tudok, ott, ahol vagyok, azzal, amim van."
Ne állj meg itt, áss még mélyebbre!
A világ változását talán nem tudjuk megállítani, de a saját reakcióinkat, a rezilienciánkat és az emberi kapcsolataink minőségét 100%-ban mi irányítjuk.
Ha igazán meg akarod érteni az ipari rendszerek összeomlása (polikrízis) mögötti összefüggéseket, és kíváncsi vagy arra, miért kikerülhetetlen tényező ma már a „mély alkalmazkodás” az üzleti és a magánéletben egyaránt, hallgasd meg a teljes beszélgetést!
